Erdélyi filkó

Az "erdélyi" filkó leírását nem találtam semmilyen kártyajátékokról szóló könyvben, a Kártyalexikonban sem (amely nemcsak magyar, de világviszonylatban is újdonság, remeklés, hiányt pótol). Nem azonos a cím szerint említett műben filkónak, illetve felsősnek nevezett játékokkal. Mi több, azoktól nagy mértékben elüt.

Az eleddig filkónak tekintett kártyajátékban a játék célja annak elkerülése, hogy az ütésben filkó (azaz felső, F) legyen, adu nincs benne. A felsős esetében egy vagy több játszmában minél több (legalább 501) pont elérésére törekednek a játékosok. A mi filkónk játszásakor a cél a szolgaság elkerülése, az uraság elérése, illetve a szolga játékosok számára a felszabadulás, a felkelés (a leesés elkerülése). Minél több 10-est és ászt kell vinni. Aki (amelyik fél) nem vitt, nem fogott semmit (egyetlen tízest sem) az nem egyszerűen szolga, egyenesen suszter (a szilágysági Bogdándon puszta (1), az udvarhelyszéki Derzsen durája van, mondják), ekkor a lehető legsúlyosabb a vereség.

Ütéses játék ez, amelyben a legértékesebb lap a filkó (makk, zöld, piros, tök köztük a rangsor; mindegyikük tromfnak számít), a további sorrend: ász, tízes, király, alsó, kilences, nyolcas, hetes.

Színre színt kell tenni, ha nincs, tromfot. Nem kötelező a felülütés. A tromfot az határozza meg, akinek nagyobb a kötése. A "kötés" szó jelentése: filkó vagy filkók és a többi tromfnak (adunak) kívánt színű kártyalap. A kötést aszerint nevezik meg, hogy hány adu lap lenne valaki kezében, ha az adut ő mondhatja be; és aszerint, hogy mi ebből a színből a legkisebb lapja. Például, ha valakinek pirosból három van (legkisebb a király), filkóból kettő, akkor kötésének a neve: öt király. Kötni csak úgy lehet, ha van filkó a kézben, illetve ha van farba. A farba szó itt azt jelenti, hogy nem lehet a játékosnak minden lapja tromf, nem lehet hat a kötése. Kell lennie olyan lapnak is (egynek vagy többnek), amelyik nem része a kötésnek, ez a farba. Akinek több a kötése, az határozza meg az adu színt, és az hívhat segítséget, úgy, hogy megnevez egy lapot. Akinél a megnevezett lap van, az a hívó segítsége; a kötővel együtt alkotják a várost. (2)

A többi három játékos a falu, amelyiknek küzdenie kell a város ellen. Amelyik fél nem viszi meg a három tízest (tízesnek a tulajdonképpeni tízes meg az ász számít) az szolgává válik, a másik fél úrrá. Ezután a szolgáknak legkevesebb hatot (tízest, ászt) kell vinniük ahhoz, hogy felszabaduljanak. Addig - büntetésből - csakis ők kevernek és osztanak. Kétszer hármat-hármat kell osztani, ahogy a puliszkát keverik abban az irányban. Emelnie az osztó előtti játékosnak kell. Magyar kártyával megy a filkózás, de nem használják fel mind a harminckét lapot. A játék kezdésekor két hetest (megmutatják, hogy melyik kettőt) kivesznek a pakliból, ezek továbbá nem kerülnek játékba.

Kivételesen az, akinek legnagyobb a kötése, saját magát is hívhatja segítségül, olyan lapot nevezve meg segítségként, amelyik nála van. Ilyenkor reméli a dicsőséget, hogy hát egyedül csinál urat a négy társából. Nagy a kockázat, mert amennyiben szolga lesz, egyedül nagyon nehéz a szolgaságtól való megszabadulás.

hárman játszanak (Székelyderzsen haton, sőt nyolcan is). A négyes változat esetén a szemben ülők egymással csapatot alkotnak, együtt kell minél többet vinniük. A filkó hármasban azt jelenti, hogy a negyedik játékos nem egy személy, lapjait csomóba teszik, s belőle sorban vesznek egyet-egyet, amikor rá kerül a sor. A putyi vagy mutuj, néma (ahogy Aranyospolyánban hívják; Kalotaszegen mutyi, Máramarosban vak a neve, az udvarhelyszéki Derzsen sánta) mindig azzal van, aki kötött, a várossal. Négyesben vagy hármasban játszva csak 24 lapot használnak fel, kiveszik a 32-ből a heteseket és a nyolcasokat.

Csíkszentimrén és környékén Sz.A. szerint, aki maga is gyakorolta a firkózást (ott így nevezik), csupán a négyesben és hármasban játszás ismeretes.

Többnyire csak a legfirkásabbak, a nagy filkósok játsszák a frisset, frisselést. Ezt ötösben három lap kiosztását követően lehet bemondani (Székelyderzsen csakis az frissölhet, aki nem szolga, azaz akinek nincs kicsije 'nem vitt kevesebbet mint három tízest'). Ilyenkor mind a három lapot le kell játszani (a többi hármat csak ezután kaphatják kézbe a játékosok). Tromffal kell lejönni. Egyes helyeken a derzsi B.B. szerint a lehívott filkót vagy ászt nagyobb filkóval elviszik, ott első kihíváskor nem visz a filkó.

Ezt az erdélyi filkót Aranyosszéken kívül Kalotaszegen, Udvarhelyszéken s Csíkban is ismerik. Háromszéken tudtommal ismeretlen, talán Máramarosban sem tartják számon (lásd Vasvári 1996. 122-123); a többi tájegységbeli helyzetről a kutatás hiányosságai miatt nem szólhatok.

A filkó ünnepe, a filkóval való ünneplés ideje a farsang. (3) Ilyenkor nem csupán felöltöztek, maszkurát csináltak magukból az emberek (így lepve meg főképp rokonaikat), de kártyázni is gyakran elmentek egymáshoz. Pontosabban filkózni. Legalábbis tíz-húsz éve még ez járta. Napjainkra csak annyiban változott a helyzet, hogy a filkózás nem olyan közismert, nem olyan gyakran játszott, mint régebb. Helyette például hetest, hatvanhatot vagy az újabban terjedő bornyút (borjút) játsszák. Esetleg csak beszélgetnek, esznek, isznak. Az idősebbek azért mostanság is szívesen filkóznak. Közben folyik a beszélgetés, amely a játék hevében maga is feltüzesedik. Senki sem akar szolga lenni, mindenki uraskodni szeretne. A cél eléréséért elég gyakran folyamodnak a máskor elítélt, most csupán rosszallt, de megtűrt csaláshoz. Mondják is, hogy a filkóban lehet ('szabad') csalni, csak észre ne vegyenek, a sakkban (a huszonegyesben) nem.

Ez is a farsangi filkózás ünnepi jellegét erősíti. A máskor tiltott, most - kivételesen - megengedett.

Az utóbbi évtizedekben egyre ritkultak a rokonság tartásának, számbavételének az alkalmai. Szinte csak a keresztelő, a "komfirmálás", az esküvő meg a temetés hozza össze a hozzátartozókat. No meg a farsangi filkózás, amikor is annyit rázták, osztották a kártyát, hogy fokhagyma szaga lett. Mégsem unták. Változatos, színes, tréfás, gúnyolódó vitatkozások fokozták a játék élvezetes voltát. Legtöbben a várossal kívánnak lenni, úgy valószínűbb, hogy úr lesz valakiből. Leginkább azonban a falunak szokás drukkolni, főképp, ha részei szolgák lettek, leestek, s most azon igyekeznek, hogy felkeljenek, felszabaduljanak.

A játék, az ünnep ideje: a felülemelkedésé, egy kis szabadság, fűszere a hétköznapoknak, oldja a nyomasztó, feszültséggel teli dologidőt, átemel a bajokon.

A vigasztalás, bíztatás sose marad el. Nincs szerencse a kártyában, lesz a szerelemben. Ne búsulj, lehet, te jársz jobban! Ez a szolgaság, csak játék! Na, csalj egy kicsit, de ügyesen, hogy legyen már úr belőled! Ne hagyd magad, Abrincs! Né te né, jól csinálja Násztászija, csak nincs szerencséje, az a baj! Persze se Abrincs, se Násztászija nevű nincs a jelenlévők közt, de már a neveken is egyet jót lehet nevetni.

A filkózó farsangolók többnyire felnőttek, férfiak és nők, általában vegyesen. Nagyobb gyermekeket azért be-bevesznek a játékba, hogy tanulják a filkózást, de ne a csalást. Nagyon későig sose filkóztak. Azt hajtogatták, másnap enni kell adni az állatoknak, idejében kell kelni.

A filkó virágkorát falumban úgy 30 évvel ezelőtt élte, amikor tévé nem, vagy alig volt néhány Aranyospolyánban. Főleg mióta a televízióban magyar adók is foghatók, visszaszorulóban van a farsangi filkózás szokása, és ezzel az összetartozást tudatosító, a barátkozást segítő, jelző alkalmak is sajnálatosan meggyérültek.

Lábjegyzetek
(1)Adatközlő: Sipos László (1948).
(2)Székelyderzsen - nem mint Aranyospolyánban - akinél a makk filkó, az köt (vagy odaadhatja egy másik filkóért). Ott csak makk filkóval lehet kikérni segítséget. A segítség lap biztos fogásnak számít. A segítséget csak utoljára tehetik ki, vagy utolsó előtti híváskor, ha kéri, aki kötött, amennyiben rajta a hívás.
(3)Székelyderzsen sokat kártyáztak régebb a fonóba. B.B.-t idézem: Farsangba jártak fonóba, húshagyó keddig. Jártunk szerbe a szomszédságba. Filkózás után, hazamenés előtt nemigen maradt el a tíz perc politika, hogy hogy s mint a gazdaság, s más lepcselés is folyt.Közösen ettek-ittak - gyakran főztek kukoricát -, kártyáztak, felöltöztek batyukának ilyenkor. Assszonyok és férfiak, legények és leányok is kártyáztak. Utolsó héten a fonó végeztével a férfiaknak a nők éjjeli zenét adtak. '62-be még jártak szerbe vagy kórusba, mert úgy is mondták.