Damjanich János Múzeum

Damjanich János Múzeum

A szolnoki városi múzeumot az alföldi megyeszékhelyek közül utolsóként alapították. Hild Viktor, a megye kiváló történész kutatója már 1913-ban felvetette, hogy a Tisza partján a város egy közös épületet emeljen a múzeum és a könyvtár részére. Később, 1925-ben Zombori Lajos jeles festőművész, a Szolnoki Művésztelep tagja tervet is készített a Tisza-parton létesítendő kultúrpalotáról. Azonban Balogh Béla egyetemi magántanárnak csak 1933-ban sikerült létrehozni a szolnoki Könyvtár és Múzeum Egyesületet társadalmi összefogással. A gyűjteményt a város tulajdonában lévő bérház alagsorának helyiségeiben helyezték el. A városi múzeum életében új fejezetet jelentett, hogy 1948-ban Kaposvári Gyulát bízták meg az intézmény vezetésével. A múzeum jelenlegi helyének - az 1860-ban épült műemlék jellegű épületnek - a birtokba vétele 1952-ben kezdődött. A Damjanich János Múzeum 1996. évi tevékenységéért elnyerte Az Év Múzeuma kitüntető címet.

A történeti tárgyi gyűjtés irányát a parasztpolgári életmódkutatás határozza meg. Legbecsesebb tárgyegyüttese egy mezővárosi gazdaság és háztartás teljes tárgyi anyaga, a céhes és ipartestületi dokumentációs anyag, valamint a Kontsek-féle iparművészeti gyűjtemény. A néprajzi anyagban megtalálhatók a megye jelentős fazekasközpontjainak (Mezőtúr, Tiszafüred, Karcag, Tószeg) reprezentatív darabjai, a pásztorkodás, a halászat, a gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás és a földművelés tárgyai, valamint a népviselet és a népi lakáskultúra emlékei. A képzőművészeti alkotások gyűjtése kezdetben az 1902-től Szolnokon működő művésztelep történetére és előtörténtére korlátozódott. Megtalálhatók köztük a magyar képzőművészet élvonalába tartozó Mednyánszky László, Fényes Adolf és Aba-Novák Vilmos alkotásai. Majd a későbbiekben jelentős mértékben gyarapodott a kortárs képzőművészeti gyűjtemény, mely szinte teljes áttekintést ad a 70-80-as évek magyar képzőművészetéről (pl. Szabó Zoltán, Sváby Lajos, Németh József alkotásai). A régészeti gyűjteményben az őskőkortól a középkorig valamennyi korszak képviselteti magát. Említésre méltók a régibb kőkori, újkőkori, bronzkori, népvándorláskori, honfoglaláskori, Árpád-kori, a kun, valamint a jász telepek és temetők leletegyüttesei. Az egyedi tárgyak közül külön figyelmet érdemelnek a Tószegről és Varjashátról származó őskőkori mamutagyar és jávorszarvas agancsból faragott edények, a szajoli újkőkori idol, a rákóczifalvi újkőkori anthropormorf edény, a jászdózsai bronzkori tell-telepről származó aranykincs, a jászberény-cserőhalmi kelta sárkányfej díszítésű ivókürt, a szolnok-szandai sasfejes gepida csat, a kétpói honfoglaláskori leletek, a törökkori rézedények és a középkori éremkincsek.