B.Torbavecz Csilla

B.Torbavecz Csilla a nevem. 1970.április 26-án születtem Hevesen. Foglalkozásom szerint a német nyelvre oktatom a nebulókat egy középiskolában.
17 éves koromig nem nagyon foglalkoztam az origamival, mert még nem is nagyon létezett Magyarországon. Pataki Tibor könyve egyszer azonban a kezembe akadt egy könyvtárban, amit kikölcsönöztem és az összes modellt meghajtogattam belőle. Közben véletlenül a szarvasi óvónőképzőben egyik évfolyamtársam füzetét megláttam, amiben újabb leírásokat találtam. Rákérdezve, hogy ezeket honnan szerezte, elárulta, hogy létezik Kecskeméten egy Origami Kör, ahonnan időszakosan lehet szerezni leírásokat és kölcsönözni könyveket. Ekkor vettem fel a kapcsolatot Kricskovics Zsuzsával és lettem én is tag. Na még mindig nem intenzíven, mert „kikerültem” Németországba. Ott tagja lettem a Holland origami körnek (OSN ), ahonnan rengeteg könyvet és papirt tudtam rendelni a hobbimhoz. És tagja lettem a Német origami körnek, amit akkor még Paulo Mulatinho vezetett. Koblenzben José Krooshop Heinz Schwarzbach, Heinz Strobl és Erns Blauenstein levelei mindig felvillanyoztak, mert mindig szebbnél szebb ötleteket kaptam tőlük. Hazatérvén Magyarországra nagyon intenzíven használtam a könyvtárat, mert elkápráztatott, hogy még mindig találok valami új modellt. Már ekkor Budai Péterrel és édesanyjával Ágotával is jó viszonyban voltam és tőlük is rengeteg ötletet kaptam.de persze sorolhatnám itt a neveket, mert nagyon sokan segítettek. Specializálódott az ízlésem is, mert megszerettem a Tomoko Fuse féle doboz és geometrikus hajtogatást, nagyon szeretem a Kusudamákat illetve a képeslapok készítését.

1994-ben voltam életemben először a kecskeméti origami találkozón, ami nagyon meghatározó élmény volt számomra. Személyesen találkoztam, azokkal a magyar origamisokkal, akikkel akkoriban csak leveleztem. Az origami körök vezetőivel is beszélhettem és sok új embert ismerhettem meg. A találkozó után szerettem volna, ha Budapesten is működne egy origami-csapat. Eleinte csak nálam a 18 m2-en hajtogattunk lelkesen – Gulyás Anikó, Villányi Mariann, Harmat Gábor, Pásztor Zoltán…..majd megfogalmazódott bennünk, hogy hivatalossá kell tennünk. Így alakult meg a Budapesti Origami Club, amelynek így én alapító elnöke lettem. Rendezvényeken vettünk részt, kiállításokat csináltunk és hajtogattunk, hajtogattunk……

1995-ben találkozhattam a nagy japán mesterrel Akira Yoshizavával Münchenben. Én voltam a küldöttségünk tolmácsa és abban a kegyben volt részem, hogy az utolsó este a vacsorán Akira Y. asztalánál ülhettem, ahol is a mestertől megkaptam egy féltve őrzött 25 éves plakátját. Naokoval – a japán tolmáccsal évekig leveleztünk, de Akira Y.-től is kaptam nagyon sokáig leveleket és képeslapokat.

1996-ban Berlinben résztvettünk a német találkozón, ami szintén nagyszerű esemény volt. Nagyon jól éreztük magunkat és rengeteget hajtogattunk. Késő éjszaka is a hajtogatás volt és volt olyan, hogy hajnalban értünk csak a szálláshelyünkre.

Azután 1998-ban én kiszálltam a profik közül – megszületett a lányom. Ezennel az intenzív hajtogatás a 2. helyre került és ma is már csak hobbi szinten – csak magamnak hajtogatok, vagy csak ajándékba. Gondolkodom rajta, hogy újra „bele kellene merülni”, egy kiállítás a lakhelyemen, vagy a gimnáziumban, ahol tanítok…vagy egy klub itt a környéken…..de még csak érik a gondolat. És talán még hagyom is egy ideig, vagy majd most kezdek hozzá intenzíven?!! Ugyanis megszületett a 2.kislányunk is Boglárka.