Hadriánusz császár

Apja, Baetica Publius Hadrianus Afer korán meghalt, és a 14 éves Hadrianus a tanulás felé fordult. Sok különböző tantárgyat tanult, mint a többi arisztokrata család gyermeke. Leginkább a görög irodalmat szerette, innen származott beceneve, „Graesculus” ("Kis Görög").

Domitianus uralkodása alatt csatlakozott a hadsereghez. Első szolgálata a katonai tribunus poszt betöltése volt a II. Adiutrix légiónál. Később áthelyezték a Germániában állomásozó I. Minervia légióhoz. Miután Nerva császár meghalt, Hadrianus személyesen ment Traianushoz a fontos információkkal. Ezután nem sokkal legatus (katonai parancsnok, a provincia egyik vezetője) lett Pannóniában, majd az említett provincia helytartója és consul lett (108). Görög kapcsolatai is megmaradtak; athéni polgárrá választották, majd egy ideig az arkhóni tisztséget is megkapta Athénban.

Hadrianus az V. Macedonica légió legatusaként aktívan részt vett a dákok elleni háborúban, és több kitüntetést is kapott Traianustól sikereiért. Mivel nem történt sok hadi esemény Hadrianus uralkodása alatt, katonai képességeit nem igazolhatta, de érdeklődése a hadsereg felépítése, illetve vezetése felé, valamint kiváló adminisztrációs képessége hadvezéri talentumokat mutatott nála.

Hadrianus és légiója Szíria területén maradt, hogy őrizze a római vonalakat, mikor Traianus kihátrált Parthiából 117-ben, és meghalt Selinusban. A senatus akkor nevezte ki Hadrianust császárrá, mikor előkerültek a (talán hamis) örökbefogadási papírok. Mindazonáltal ezeknek a papíroknak nem lett volna túl nagy súlyuk, ha Hadrianus nem rendelkezett volna hatalmas szíriai hadseregével. Úgy tartják, hogy a papírokat Plotina császárné hamisíttatta, mivel nagyon kedvelte Hadrianust.

Uralkodása

Annak ellenére, hogy az új császár kiváló hadvezér volt, igyekezett kerülni minden nagyobb katonai konfliktust. Feladta Traianus hódításait Mezopotámiában a jobb védhetőség érdekében. De a Pártus Birodalommal még így is majdnem szembekerült 121 körül, azonban Hadrianus sikeresen helyreállította a békét. Hadserege leverte a Bar Kohba-felkelést Júdeában 132 és 135 között, valamint megsemmisítette a párthus ellenállókat.

A békepolitikát tovább folytatta a birodalom határainak megerősítésével, a híres limessel. A leghíresebb ilyen falat róla nevezték el (Hadrianus fala), amit Britanniában állíttatott fel. De a nagyobb határfolyók vidékét is fejlesztette, a Duna és a Rajna mentén több kisebb-nagyobb faerődöt, őrtornyot emelt, majd később hírközlési, illetve helyi biztonsági építményeket. A morál és a képzettség fenntartása érdekében Hadrianus intenzívebb kiképzést vezetett be, és ő maga irányította a légiókat.

Szerelme Antinousz, egy görög fiatalember volt, akivel együtt élt, de az ifjú 130-ban – tisztázatlan körülmények között – a Nílusba fulladt. Ekkor a császár gyászt rendelt el az egész birodalomban, Antinouszt félisteni rangra emelte, emlékére rengeteg műemléket állított, megalapította az egyiptomi Antinopolisz városát. Épp ezért a római birodalom legismertebb arca Antinousz, akit az utolsó pogány istenként is emlegetnek. Maga Hadrianus baiaei villájában halt meg 138-ban.
Művészeti jelentősége
Hadrianus mellszobra

Mindemellett Hadrianus a művészeteket is támogatta: Hadrianus tiburi villája volt a legjobb római példa az alexandriai kertek alkalmazására. A Marcus Vipsanius Agrippa által építtetett Pantheont is felújította, sőt tovább is díszítette, nagyrészt elérve annak mai formáját.

Hadrianus humanista és mélyen hellenista volt. 125-ös görögországi látogatása során megpróbált kiépíteni egy tartományi parlamentet, amely összekötötte volna a félig-meddig autonóm görög városállamokat. Ez a kezdeményezés azonban rajta kívül eső okok miatt nem sikerült.

/Wikipédia/